Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

kötelesség. Mert sokszor azoknak kinyilatkoztatása Isten diicsŐsségére, és másoknak jóra serkentő példájára válik. Ezért olvassuk: kogy Sz. Pál-is, noha haszontalan dolognak tartotta a’ dicsekedést, mindazonáltal érdemeit-is, a’ néki tett jelenéseket-is felszámlálta; hogy ezeknek elbeszélésével újjabb, és újjabb jót szaporítson. Szabad tehát a’ jóságos tetteket felszámlálni , midőn ezzel-is Istent dücsoitteni, és a’ jót gyarapítani alkalmatosságunk érkezik.

így szabad néktek szülék ! gyermekeitek előtt jó tetteitekről beszélleni, hogy beléjök hason-), ló lettekre hajlandóságát önthessetek. Szabad néktek gazdák! cseléditek előtt jámbor életeteké rol beszélleni, hogy őket a’jámborság szeretető re ösztönözzétek. Szabad néktek adakozók! alamisnáitokról beszélleni, ha ezzel másokat-is könyörületes adakozásra indíthattok. Szabad mindnyájunknak az Isten testi, lelki áldásiról beszélleni, mellyekkel Isteni félelmünket már e’ világon megjutalmazta, hogy ez állal másokat- is az Isten szent félelmére, az Ő parancsolatinak szeretetére vezérelhessünk.

Mindazonáltal üdvösségessebb, ha jó cse- lekedetinknek kihirdetése azok által történik, kiket, boldogítottunk. így történt Jesus csudatételének kihirdetése-fis. Mert „mennyivel inkább parancsollya vala nekik, annyival inkább hirdetik vala. De mennyen vágynak, kik a’ jóért gonoszszal fizetnek; — dicséret, megér279