Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
demlett magasztalás helyett gyalázással, becs- méröléssel! Ezek közül valók a’ magzatok, kik szüleiket átkozzák; a’ cselédek , kik gazdáikat kisseb- biltik ; a’jó barátok, kik ellenségekké lesznek ; még ama koldúsok-is, kik házanként járván az alamisnát rágalmazással hálállyákmeg. — Ezekről, mint az Isten Isaiásnál, méltán panaszol- kodhatunk: „fiakat neveltem, és felmagasztaltam , ők pedig megutáltak engem.” 20.) — De ezek-is méltán félhetnek; mert Isten szava: „a’ ki gonoszokkal fizet aJ jókért, nem távozikel a’ gonosz annak házától.” 21.) Tagadni ugyan nem lehet, hogy mostan vi- lág-is, mint mindenkor volt, nagy a’ háladat- lanság; tagadni nem lehet, hogy sokan, mennél többel tartoznak, annál inkább agyarkodnak, mindazonáltal pogányok nem vagyunk, hogy némellyek háladatlansága bennünket'a’ jótéteményektől tartóztasson. Mert nem embertől, hanem Istentől várjuk, hogy megfizessen. Az a’ Jésus , kiről csudálkozván mondának a’ seregek : ,,mindeneket jól cselekedett, a siketeket hallókká, a némákat szállókká tette légyen példánk. Ki tapasztaltt nálánál nagyobb háladatlanságat ? Nem volt keserittés, rágalmazás , üldözés; mellyet nem szenvedett. Még-is nem volt nyavalyás, Ínséges, sanj^arodott, a’ ^ 280 Wl 20.) lsai. I. 2. — 21.) Péld. XVII. 15.
