Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

VW

278-X/W

ne talállyon benned elrejtezni való helyet az én kiáltásom. Mert íme az égben az én bizonyságom, és az én dolgaimnak tudója a’ magosságban.” ló.) „Mert nem vádol engem az én szívem tellyes életemben.” 17.) — Azomban ha minket a’ mi szívünk vádol, hozzuk bűneinket a’ törödelmes gyónás által világosságra. Nem válik ez nekünk szégyenünkre, sőt dicséretünkre. Ezzel mi nem büntetést, sót bocsánatot érdemiünk; és bűnösökből igazakká lenni kezdünk. Mert ,,a’ jó cselekedetek kezdete, a’ gonosz tet- „ tek megvallása.” 18.)

De mit olvasok? Az a’ Jésus, ki tanítványinak meghagyta, mondván: „úgy világoskod- jék a’ ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a* ti jóságos cselekedeteiteket, és diieso- ittsék az Atyát, ki a’ mennyekben vagyon IQ.) pardncsold nékik, hogy valakinek meg ne mondanák , ki ne hiresztelnék a’ jót, mellyet ö az Evangéliumi nyavalyással cselekedett. — Lehet, azért: hogy bennünket mennyei szemérmetes- ségre tanittson, kik jóságos cselekedetinkkel nem magunknak, hanem a’ mindenek Urának, Istenének tartozunk keresni dicséretet. Mindazonáltal a’ jóságos tetteket eltitkolni, nem mindég

16.) Jób. XVL 19. 20. — 17.) u. az XXVII. 6. — jö.) Initium operum bonorum, Confessio est operum malorum. S. Aug. Tract. 12. in Joan. —

19.) Máté V. lö.