Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
277 és Fejtekben írem szóllottam semmit.” 13.) Melly boldogok lennénk, ha mí-is minden cselekede- tinket úgy intéznénk, hogy azokat szemek elói rejtegetni, a’ világosságtól félteni okunk nem volna! Kérdezzük csak azokat, kik mivel gonoszul cselekesznek, gyűlölik a’világosságát; 14.) kérdezzük minő lelki gyötrelmet, szívbéli aggódást viselnek magokban, félvén, hogy meg ne feddessenek az Ö cselekedetik! Ah! az ö magok viseleté elárúllya őket. Mert miért könyörögnek a’ bújtogatók, hogy nevök ellitkoltassék; miért keresik a’ barlangokat a’ tolvajok, hogy ott, setétben a’ rablott jószágon osztozhassanak j miért bújnak a’ napfény elöl a szemérmetességnek, tisztaságnak el- lenségi, hogy undokéi gyönyörködhessenek ? Bizonnyára azért; mivel, mint Káint, furdál- lya Őket lelki esméretök, és ha lehetne azt-is megcsalnák, az elott-is elbújnának. Nem így tesznek azok, kik igazságát cselekesznek, hanem inkább világosságra jonek, hogy kinyilatkoztassanak az ő cselekedetik, hogy Istenben lettek. 15.) Igaz-is: ha gondolatink, szavaink, cselekedeteink a’ törvény, és igazság mértékét megütik; ha lelki esméretünk jóvá hagyását megérdemlik; mondhattyuk, mint Jóh mondotta: „föld bé ne fodözzed véremet, és 13.) Ján. XVIIJ. 20. — 1/j.) Ján. III. 20. — la.) Ján, u. ott.
