Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
260 és Isten helyett halandó emberek kép czobrai- liak tomjénezett? Mi szédítettemeg Nabuchodo- nosort, hogy a’ három Zsidó ifjakat, kik az ö képének arany bálvánnyá előtt térdet nem hajtottak, a' héttszerte fütött kemencze tiizébe vettetné ? Nem de a’ kevélység, melly magát az Isten dücsosségébe öltöztette? Nem jól mondom-e tehát: hogy a kevély, a’ mennyire tőle függ, az Istent az Ö dücsosségétol megfoszltya7 A’ mostani kevélyek ugyan templomokat magoknak nem építtetnek, képeiknek bálványokat nem állíttatnak, hogy Isten gyanánt imád- tassanak; de még-is, mivel mindeneket, a'mikben felfúvalkodnak, magoknak tulajdonítván, mintha az Isten diicsösségét rabolnák-el. Mert, ha ki az ö hatalmában kevélykedik, kié a’ hatalom? nemde azé, ki mondja: „én általam országolnak a’ Királyok/ és igazat végeznek a’ törvény szerzők.” 11.) Mert, ha ki az ö gazdagságában kevélykedik, kié a’gazdagság? nemde azé, ki megfogyaszttya a^ gazdagokat, meg- ^azdagittya a’ szegényeket? Mert ha ki szépségében kevélykedik, kié a’szépség? nemde azé, ki rózsákkal kihímzi a’ mezőket, és mikor néki tettszik kóróvá szárittya a’ virágokat. Mert ha ki jámborságodban, jó cselekedetidben ke- vélykedel, ki adta a’ jámborságra a’ malasztot, ki munkálta benned a’ jóságos cselekedeteket? ll.) Példab. VIII. 15.
