Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

261

nemde az az Isten, ki a' te jámborságodat, a* te jóságos cselekedetidet, mivel azokkal nem neki, hanem magadnak, hanem az embereknek kívántál megtettszeni, mint az Evangéliumi Farizeusét elvetette.

Jól mondja tehát a’ bölcs : ,,a’ kevélyt a’ megalázás követi12.) mert az Isten rajta az ö dücsösségének elrablását megbünteti. „Ha fel- emelkedel mint* a’ Sas, és ha a' csillagok között helyhezteted-is a’ te fészkedet: onnét-is le- vonszlak tégedet, úgy mond az Ur.” 13.)

' „Ha az ember kevélységének kezdete az Istentől való elszakadás;” 14.) tehát mondhatom: hogy az ember kevélységének koptatása a’ felebaráti szeretettől való elidegenedés.

Mert noha a5 kevély érzi: hogy sokaknak héjával vagyon ; noha érzi, hogy a’ tökélletes- ségek, mellyeket magának tulajdonít, benne nincsenek: még-is el nem tűrheti: hogy mások tőle ezen tökélletességeket megtagadják ; el nem tűrheti: hogy a’ mi benne dicséretre méltatlan , nem dicsérik; el nem tűrheti: hogy felőle mások nyilván úgy itéllyenek, a’mint omasa felöl titkon Ítélni kéntelen.

Azért mindeneket, kik képzeltt nagysága előtt nem bókolnak, mint amaz esméretes Amon,

12.) Példabeszéd. XXIX. 20. — 10.) Abdias 4* —=

14.) Sirákfia. X. 14»