Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
VW II. Minden a ki magát felmagasztallya, úgy mond Jésus , megaláztatok. Es méltán : mert a5 felfúvalkodott kevély megfoszttya az Istent dücsosségétöl, melly egyedül csak ötét illeti; elfőjttya szívében a’ szeretetet, mellyel felcba- ráttyának tartozik; és a’ kevélység vétke miatt több más vétkekbe-is keveredik. Hogy a’ kevély, a’ diicsosséget, melly egyedül csak az Istent illeti, magának tulajdoni ttya, és a’ mennyire tőle függ, az Istent az Ö diicsos- ségétol meg lösz ttya, minden kevélyeknek története hirdeti. Kezdjük a’ kevély angyalokon. Szép volt Lucifer az Angyalok között, mint a’ hajnali csillag a’ többi csillagok között. Erőkkel, diicsosséggel, tökéiletességekkel felékesítve. De magába szeretve az Istenről megfelejtkezett. A’ helyett, hogy minden ereivel diicsÖsségével, tökélletességivel néki szolgáltt volna, inkább magát az Ö engedelmessége alól akarta felmenteni , és mondja vala szívében, „hasonló leszek a’ Felségeshez.” 10.) Nézzük ezután a’ földön azokat, kik Lucifer vétkét követték, és mint ez számtalan angyalokat, úgy ezek számtalan embereket az Istentől elidegenítettek, magokra kívánván ruházni sl Magosságbélinek diiesösségét. Mert mit gondoltok, honnét eredett a’ bálványozás, melly valaha csak nem az egész világát elborította, 259 10.) Isai. XIV. 14. 17 *
