Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

25 k

vagyok, úgy mond, mint egyébb emberek. Ez az Istennek templomát itélo székké változtatta ; maga elejbe idéz mindeneket, mindeneket kis- sebbít, mindeneket kárhoztat magán kivül.

Ez nem elég : hanem felpanaszollya Istennek minden jóságos cselekedetit mondván : „kéttszer bojlölök egy hétben, dézmát adok mindenekből , a miket bírokIgaz ugyan, hogy a7 Zsidóknak törvény szerént nem parancsoltatott, hogy egy hétben kéttszer böjtöljenek. Hogy tehát a’ Farizéus kéttszer böjtölt egy hétben, többet cselekedett, mint parancsoltatott. Igaz az-is : hogy az Isten a’ tizedet csak a’ gabonából, borból, olajból, és a’ csordából, és ju- hokból az első fajzatokat fizetni parancsolta : 2.) hogy tehát, midőn a7 Farizéusok e’ fölött a’ méntát, kaprot, köményt, és minden apróbb veteménveket megdézmáltak, 3.) hogy mondom a’ Farizéusok ebben-is többet tettek, mint parancsoltatott.

De mit használt. Az Istennek ezekre szüksége nincsen. O nem az étkektől, hanem a’vétkektől való megtartóztatást szereti. Ö nem a7 mienket, hanem magunkat, szívünket, és szívünk szeretetét kívánnya. Mit használhatott tehát« a J arizéusnak, hogy saját választása sze- rent ugyan , de nem az Isten tettszése szerént szolgáltt a’ Seregek Urának Istenének? -Böjtölt

2.) IV. Mos. XIV. 22. 25. — 5.) Máté XXIII. 25,