Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
255 ugyan: de meg nem jobbéit; meghervasztotta ugyan arczáját, és az ó színe volt, mint a’halottnak színe: de szívében kevergett az irigység, ott költött a’ rágalmazás, ott forrott a’ boszúállás. Megadta ugyan minden legkissebb termésből a’ dézmát: de könyörülni a’ fogyat- kozotton , irgalmazni a’ tartozónak , szeretetből haszon nélkül jót lenni nem tudott. — Jámborságának csak színe volt, lelke, veleje nem volt. Vegyék ezt magokra azon Keresztények, kik ezen Farizeushoz hasonlók. Mert közöt- tünk-is vágynak: kik a’ bgtránkoztató vétkektől Őrizkednek ugyan : de szívöknek tisztogatásával nem gondolnak. Még is elhitetik magokkal , hogy igazabbak, jámborabbak, mint egyébb emberek. Azomban az Isten mindentudó: a’ szándéknak, belső akaratnak, indulatoknak lelket szeplŐzteto mocskait szemei előtt elrejteni nem lehet. Az Isten szent: a’ feddhetetlenségnek álarczájával meg nem elégszik. A’ vétkek szennyeit nem csak a’ kezeken, hanem még inkább a’ szíven utállya. Az Isten igaz: nem Ítélheti jutalomra méltóknak azokat, kik bűnös nagyra látással jó cselekedetik által nem az Istennek, hanem magoknak keresnek szerezni dü- csosséget. — V ágynak közöttiink-is : kik tetteiket mások cselekedetivel öszve hasonlittyák, és magokkal ugyan megelégesznek, de másokat sze- retlenúl megítélnek. Nem volna-e jobb , és iid- vosségessebb, ha ezek szemök élét nem mások \
