Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

‘V'V'V*

253

x/v*v

tségéből való volt, nem meszsze az égő áldozatok oltárától, a’ templom azon részének, mellj szentnek mondatott, szemközt állott. Ha pedig pap nem volt, hogy magát a’ publikánus- tól — mint igazabbat, — megkiilömböztesse, közel kellett állania a’ lépesekhez, melljek az Isráelita nép pitvarából, a’ papok pitvarába vezettek.

Itt állván tehát a Farizeus így imádkozik vala magában: Isten, hálákat adok néked', hogy nem vagyok mint egyébb emberek: ragadozók, hamissak, paráznák: d mint e publikqnus-is. Boldog Isten ! minő felfuvalko- dott imádság ez ! Imádkozni megy: de az Istentől, mintha semmiben reá nem szorult volna, semmit nem kér. Hálákat adni megy: de mintha az Istennek semmit sem köszönhetne, egész hálaadása kevély egy dicsekedés. Ez még tűrhető. De mintha maga sem tetszhetnék magának, ha látna valakit, kinek jámborságát a’ magáéhoz hasonlíthatná, mondja : nem vagyok mint egyébb emberek. Ragadozó nem volt. Lehet : de hát ha szíve fösvénységgel, világi javak telhetetlen kívánságával tele volt? Hamis, az az nyilvánságos törvényszegő nem volt. Lehet: de hát ha agyarkodással, ember gyülöléssel, irgal- matlansággal rakva volt? Parázna nem volt. Lehet, hogy az agyon köveztetés félelme a’ házasság töréstől tartóztatta: de hát ha szíve a’ tisztátalan gerjedelmeknek tűzhelye volt ? Nem