Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

\J\S\.

252

nékik-is mondana valamit, mellyböl imádságik- nak hejányosságát, és magokban helyheztetett bizodalmoknak hiúságát által láthassák. Azért „mondd Jesus némellveknek, kik magokban bíznak vala mint igazak, és megutálnak vala egyebeket , e’ példabeszédet.

Olly eleven képet fest pedig elejbok, hogy azon magokat egész egy hajszálig megesmérhet- ték. De e’ fölött a’ példabeszédnek csak nem mindenik igéje nékünk-is szóll. Ennekokáért magyarázom

előszször a béldabeszédet;

másodszor a’ példabeszédet fejező igazságát, hogy ,,minden a ki magát felmagasztal- lya, megaláztcitik: és a’ ki magát megalázza, felrnagasztaltatik” Figyelmezzetek!

I. A’ templom Jerusálemnek legmagossab- bik táján, Moria hegyén feküdt; azért mondja Jésus : két ember ménefel a templomba, hogy imádkoznának. Magába,'a’ tulajdonképpen való templomba három pitvar vezetett. Egyik a’ pogányoknak, másik a’ népnek, harmadik a’ papoknak pitvara. A’ templom szentébe, csak ezen utolsók mehettek ; a’ szentek szentébe pedig, hol a’frigy Szekrénnyé tartatott, csak maga a’ lopap. Ez-is nem többször egyszernél egy esztendőben , a’ közönséges megengesztelésnek napján. Ha tehát a1 Farizéus a’ papok nemzet-