Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

*WV

25?

I. Hogy az emberek siránkoznak, terme» szetes: de hogy Jésus, ki Isten és ember egyszersmind, siránkozott, valóban nevezetes. Körülötte mindenek örvendeztek. Néki örvendeztek , néki énekeltek, néki hódoltak. O látta az örvendezőket, látta miképpen vetélkednek ruháikkal béteritteni előtte az utat, látta miképpen tisztelkednek körülötte pálmaágokkal, látta mindezeket: de nem örvendezett. Hanem látta a’ várost, látta Jerusálemet, ki megölte a’ Prófétákat, és a’ kik hozzá küldettek; Jerusálemet, mellynek fiait sokszor öszve akarta gyűjteni , mint a’ tyúk az ö csirkéit szárnyai alá, de ö nem akarta; Jerusálemet, a’ hol már tanácsot tartottak a? Fő Papok az Ö ártatlan élete ellen; Jerusálemet, mellynek gonoszsági felhatottak az Isten Ítélő trónussá elejbe, és igazságát boszúállásra ingerlették; Jerusálemet, hol ez a’ nép, melly most Hosanna harsogással tölti a’ levegőt, nem sokára tele torokkal kiáltya: feszíttessékmeg! — Az Ő vére mi rajtunk, és a’ mi fiainkon. Látta mondom a’ várost, és a* városon ezt a’ vért. — Látta előre elesni a* száz ezereket, temettetlen feküdni a’ hóit testeket, az utállatosság pusztaságát állani a’ szent helyen, lángba borulni a’ templomot, omlani a’ várakat, követ a’ kövön nem maradni. — Látta, mondom, a várast, és sira azon.

Nem csak, hanem szíve szakadtában kívánnia, hogy megesmérje a’ veszedelmet, melly