Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
22 résekről e’képpen panaszolkodott: hogy nemei- lyek halván az ö fogságát, irigységből, mások yersengésbol hirdetek Rristust, állítván, hogy nyomorúságát támasztanak az ö fogságára ; mind magát, mind a’ híveket e’képpen vigasztallya: „De mit? úgy mond,, csak minden módon hirdethessék a’ Kristus , akár történetből, akár igazságból.” 14.) Néktek-is magatokra nézve mind egy, akár az örök jutalom fejébe, akár e' hiúságok múlandó dijjába liirdettessék Kristus, csak hogy a’ hirdetést lelketek üdvözittésére for- dittsátok! A’ béres ugyan csak e’ földön veszi jutalmát fáradságának, de mit? csak téged azon jutalomra készittsen szolgállattya, mellyből maga kiesett! Hogy Jésus a’ jó Pásztor, azzal bizonyit- tya hogy Ó esméri az Ö juhait. Én vagyok a jó Pásztó?', és esmérem az enyimeket. Esméri- is őket, nevenként szollittya, és kinek kinek érdemit úgy, mint fogyatkozást, ereit, és te- hettségeit úgy, mint erőtlenségét, és nyavaláját tudja. Esmér tégedet-is jámbor szenvedő ! Esméri sérelmedet, mellyet semmi fülre nem bíztál , könnyeidet, mcllyeket minden szem előtt titkoltál , sóhajtásidat, mellyeket magadba elfojtottál : de tudja , esméri az órát-is mellyben bánatod megenyhül, sérelmed megorvosoltatik, könnyeid elapadnak, sóhaj tásid öröm érzésekig) Filip. I. lő.
