Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

x/x/v

23

X/X/X»

ké változnak. Azért örül ly ! mert az ö ésmé- rete, tudomása szeretet, az Ö szeretete pedig segedelem. — Esmér tégedet-is, ki a’ kísértetekkel küszködöl, és az érdem és vétek között, az üdvösség és kárhozat kozott hántorogsz! esmér, tudja kísértetid nagyságát, lelked ellenségének hatalmát, álnokságát, a’ szempillantást, mellyben győznöd, vagy hanyatlanod kell : de esméri: tudja a’ malasztot-is, melly néked adatott , az áldást, melly tusakodásodat követi, a’ jutalmat, mellyel gyözödelmed megkoronázta- lik. ErŐsödjmeg tehát, és mint bajnokhoz illik vitézkedj ! mert az Ö tudomása szeretet, szeretete segedelem. — Esmér tégedet-is, ki gyarlóságod gyötrelme alatt csiiggedezel ; felkelsz , de ismét elesel! esmér, és Ö az, ki tégedet keres, bánatot, könyhul látást ád, felemel, meg- tisztitt, megvigasztal, végre magához méltónak tévén megerősít. — Esmér téged-is, ki valaha nyájjához tartoztál, kedvelted legelőjét, örömmel viselted terhét, vígan hordoztad igáját: de most tőle, hitétől, szeretetétol elpártolva a’külső setétségben tévelegsz , nem látod a’ veszedelmet, melly elnyeléssel fenyeget, sőt inkább megtérés helyett bűnt bűnnel szaporittasz! oh! te ! te nyoinorúltt! ki látni akarsz szem nélkül: mert hited nincsen; röpülni akarsz szárny nélkül: mert reménységed nincsen; boldogulni akarsz kincs nélkül: mert szereteted nincsen! Hányszor reád pillantott volna Jésus, mint Pé-