Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
'V'V'V Ezek a’ Farizeusok lettek vakokká a’ látóktól , kik vakságok ellenére-is magokat Rabbiknak, Mestereknek, népet legeltető Pásztoroknak lenni tartották. A7oltak-is Ők Pásztorok, de csak ollyanok, miilyeneknek Őket Ezechiel festette. 7.) Pásztorok, kik az erőtlent meg nem erősítették, a’ beteget meg nem gyógyították, az elveszettet fel nem keresték; kik csak magokat legeltették, a’ tejet felették, a5 gyapjút felruházták, a’ kövéret megölték, de az Ur nyajját nem legeltették. Ezért régen megjövendölte felölök az Ur: „megszűntetem Őket, hogy többé ne legeltessék a’ nyájjat; — és támasztok nékik egy Pásztort a’ ki Őket legeltesse.” 8.) Erre a’ jövendölésre czéloz Jesus', midőn a’ jó Pásztornak felolvastatott Példabeszédében meghálálhatatlan szeretetét, mellyel erántunk viseltetik, megbecsülhetetlen szent szívét, melly- ben mindnyájunkat hordozott, ábrázollya. Oh! bár viszontagos szeretetére gyullasztaná szívünket azoknak megfontolása, mellyeket magyarázok ! Figyelmezzetek! 10 Én vagyok a’ jó Pásztor ; így szóll Jésus, és a’ mit mond egész élete bizonyittya. Nem volt elég szeretetének, hogy leszállván mennyei 7.) Ezech. XXXIV. — 8.) ü. ott 10. 25. * 2
