Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

20

\W

diicsosségének trónussáról szarándokságunk köntösébe öltözött, bogy bennünket, kik téveleg- tiink, fáradva keresne, feltalálván vállaira venne, iidvözittö aklába vezetne: hanem hogy az élet legelőjén bennünket megmarasztallyon, hogy a’ lévelgések veszedelmétől megoltalmazzon, hogy tanittási igazságának hitelt szerezzen , hogy mindnyájunk bűneiért megszenvedjen, hogy szeretőiének legtagadhatatlanabb bizonyságát adja, oda adta érettünk lelkét, oda adta, a’ minél többet a’ szeretet nem adhat, életét. „Nagyobb szeretete ennél senkinek nincsen, hogy valaki az Ő lelkét adja barátiért.” Q.) Így szóll Jésus. De ha mi Szent Pállal megfontollyuk „hogy midőn még ellenségi volnánk az Istennek, meg- békeltettünk véle az ő Fiának halála által10.) néma álmélkodással meg kell vallanunk : hogy Jésus maga az a jó Pásztor, ki az ö lelkét adja az Ö juhaiért.

Ä hé 'res pedig, és a ki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdoni, láttya a' farkast jönni, és elhaggya a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza, és eloszlattya a’ juhokat, a béres pedig elfut, mert béres, és nincs néki köze a juhokhoz. K Béresek által érti Jésus a’ Zsidók írástudóit, a’ Farizeusokat, és egyebeket, kik magokat a Synagógában Rabbiknak, Tanítóknak tartották. Béresek voltak ezek$ mert,

9,) Ján. XV. 10. — 10.) Rom. V. 10,