Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

VW

Továbbá a’ Farizeusok , és írástudók igazságát azért vetetted az Isten, mivel jó cselekedeteikkel nem az Isten nevének dücsőittését, hanem tulajdon magasztaltatásokat keresték. Azért ha böjtöltek, meghervasztották arczájo- kat, hogy bojtölésök szembetűnő légyen. Ha alamisnálkodtak , a’ Synagógákban , az útszákon trombitáltattak magok előtt, hogy alamisnálko- dásikat kihirdessék. Ha imádkoztak, a’ szegleteken állva imádkoztak, hogy láttassanak az emberektől. Nem csuda tehát, hogy Jésus , ki mindenekben az ö mennyei Attyát kívánta diieso- itteni, és tanittásának, parancsolatinak leikévé az Isten nevének megszentelését tette, inti ta- nítványit, hogy, mint a' Farizéusok, képmutatók ne legyenek, hanem Istennek tisztább, lökélletessebb jámborsággal kedveskedjenek. Ezzel Ö tanítványinak üdvösségére ezélzott. Mert a’ jó cselekedetek-is elves-ztik jutalmokat, ha a’ szándék a’ jutalomra méltatlan.

De ha már szívünkbe tekéntiink, tisztábbaknak , tökélletessebbeknek talállyuk-e magunkat, mint ama Farizéusok voltak, kiket Üdvö- zitlonk méltatlanoknak tartott, hogy mennyeknek Országába bémennyenek? Ah! sokan közülünk, azzal a’ jámborsággal sem dicsekedhetnek , mellyben a’ Farizéusok bizakodtak! Mert hányra mutathatunk, ki mondhatná, a’ mit a’ Farizéus mondott: ,,hogy ragadozó , hamis, parázna nem lévén, még-is kétszer böjtölt egy

109