Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

'V'V'V

170

hétben, és dézmát adott mindenből a’ mivel bírt.” 7-) ! Ha az Isten a’ Farizéusok igazságát elvetette, mivel jó szándék nélkül szűkölködött, mit fog velünk cselekedni, kik néki sem a’ jó szándéknak, sem a’ jó cselekedeteknek áldozatival nem kedveskedünk? Értvén tehát mennyi héjjával legyünk amaz igazságnak , mellynek jutalma lészen a’ mennyország, mind külső , mind belső jámborságunkban tökélletesedni igyekezzünk. Ezt a’ tokélletesedést pedig kezdjeel bennünk fogyatkozásoknak mély érzése. Mert Szent Ágoston tanittása szerént, az már a’ keresztényi igazság úttyán meszsze elő ment, a’ ki ezen az úton előbbre haliadva, melly távol légyen még a’ tökélletes igazságtól, megesmérte. 8.)

Végre az írástudók és Farizéusok a’temérdek vétkektől ugyan, miilyenek a’ házosságtö- rés, gyilkosság, ragadomány, őrizkedtek: dea’ haragnak, irigységnek, boszúállásnak, igazságtalan ítéleteknek indulatival tele voltak. Jésus ellenben az ö tanítványból kívánnya: hogy az igazságnak székét az ő szívökben állittsákfel. Mert ha jámborok bennünk az indulatok, szentek a’ gerjedelmek, feddhetetlenek a’ hajlandóságok , tiszták a’ gondolatok, cselekedetink-is

7.) Luk. XVIII. 11. 12. — 8.) In ea, quae perficienda est, justitia multum in hac vita ilJe profecit , qui quam longe sit a perfectione justitiae , proficiendo cognovit. S. Aug. Lib. de Spiritu, et Lit. c. 56.