Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

ja tehát Jesus, hogy fellyebb bővelkedjék az Ö tanítványinak igazságok, az írástudóknak, és Farizéusoknak igazságánál, és mondani akarja : hogy mi a’ jámborságnak, és Isteni félelemnek ne csak külső szertartásait gyakorollyuk, hanem belsöképpen-is tiszták, feddhetetlen, jóságosindulatokkal, jámbor gerjedelmekkel, szent búzgósággal tellyesek legyünk. Az O Törvényben megparancsolta Isten: hogy a? Frigynek Szekrénnyé a^ legtisztább arannyal kívül, és belől megaranyoztassék. Az Uj Törvényben pedig mi magunk vagyunk a’ Frigynek Szekrényi, a Szent Lélek Ur Istennek eleven templomi. Méltó dolog tehát: hogy a’ legtisztább arannyal , értem a’ keresztényi hitnek kincsével, a’ mennyei szeretettel, mind belől, mind kívül díszeskedjiink. Mert igaz ugyan, hogy belső Isteni félelem nélkül a’ külső Isteni szolgállat- nak becse nincsen : de egyetemben az-is igaz , hogy a’ külső Isteni szolgállatnak elmulasztását , a' belső Isteni félelemnek fogyatkozása követi ; és hogy Jésus az ö tanítványit arra-is kötelezi : hogy az Isten dücsöittésére a’ külső cselekedetek világosságával-is fényeskedjenek.5.) Ezért a’ Farizéusoknak-is a’ külső Isteni szolgádat cse- lekedetiröl mondja : „ezeket szükség volt megcselekedni a’belső Isteni félelemről pedig, hogy „amazokat (szükség volt) el nem hagyni.” 6.)

5.) Mát. V. i6. — 6.).Máté XXIII. 25.