Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

V'V'V

133

<V%/V

re elbocsáj tóttá őket, megigazúltak. Ügy bántt vélök, mint későbben Saulussal, kit a’ Farizeusok küldöttek, hogyJésust üldözze; de megváltozván viszsza tért, bogy Jésust közöttök- is hirdesse. Nem azt kellett volna tekénteniök, miilyenek voltak, midőn Jésushoz kozelgettek: hanem miilyenekké lettek, minekutánna tőle viszsza tértek. Morgolódván tehát, és mondván : ,,hogy ez a bűnösöket befogadja, és velők eszik,” kettőt vétettek. Előszször ugyan, hogy magokat igazaknak lenni tartották; noha felfúvalkodással, irigységgel, vakmerő Ítélettel tele voltak : azután pedig , hogy bűnösöknek állították a’ Jésushoz kozelgetŐ publikánusokat, noha ezek már törödelmezŐk lettek. Mert Jésushoz az Istennek megelőző malaszttya nélkül nem közelíthettek volna. Miképpen a’ bűnösök e nélkül most sem közelíthetnek. „Senki hozzám nem jöhet, úgy mond Jésus, hanem ha az én Atyámtól adattatik néki.” Q.) Azért a’ hit, imádság, szeretet által, az élet igéin való elmélkedés által, a’ malaszthoz A7aló ragaszkodás , az irgalmasság szava után való serénykedés által siessünk Jésushoz közelitteni. Mert ez-is az Ö munkája: hogy betegek lévén, benne az Orvost, vakok lévén, benne a’ világosságát, tévelygők lévén, benne az igaz utat, lioltc\) Ján. VI. 66.