Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
134 'V'VV lak lévén benne a’ megelevenittőt, kereshessük. 10.) Siessünk hozzá, mert ö az, kit a’ példabeszéd árnyékol, ki az Isten könyörüld irgalmasságának munkáját véghez vitte. Az ember, úgy mond egy Szent Atya, kinek száz juhai vágynak, a Kristus. „O a’jó pásztor, a’kegyes pásztor, ki az egy juh alatt, Adám alatt, érti az emberi nemzetnek egész nyájját; mellyet a’ paradicsomnak gyönyörúségi közé, az éltetoMe- gelonek környékébe helyheztetett: de ez elfelejtvén a5 pásztor szavát, midőn ama ragadozó farkasnak hitt, mind az üdvösség aklát. elvesztette, mind halálos sérelmekkel megsebesedelt/ 11.) Ezt az elveszett juhot jött keresni, oda hagyván a kilenczven kilenczet a’ pusztában, és ahoz menvén, melly elveszett vala, még meg nem találta azt. Oda hagyván a’ kilenczven kilenczet, az az: az Angyali karokat; 12) és kelő.) Haec ut cujusquam studio, affectuque petatur. Ipsa agit, et cunctis Dux est, venientibus ad se , Perque ipsam nisi curratur, non itur ad ipsam. Ergo ad iter per iter ferimur: sine lumine lumen Nemo videt; vitam sine vita inquirere mors est. S. Prosper. Carm. de ingrat. p. 2. in fine. — 11.) S. Petro Chrysol. Serm. 168. — 12.) Tudván, melly fontosnak tartották ezt a’ példabeszédet a’ régi Szent Atyák, úgy: hogy a’ feltaláltt juhot vallain vivő pásztornak képét, a’ Kely- hekre festenék. (Tért. L. de Pudic. c VII. ) Tudván azt is, minő szorgalommal igyekezett Sz.
