Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

«t/v/v

152

előszször az Isten könyörülő szeretetének, mellyel az eltévelyedett bűnösöket keresi;

másodszor az örömnek, mellyel a megtevőknek üdvösségén örvendez, hasonlatos képeit ; figyelmezzetek!

I. Minekelotte a’ Példabeszédeknek magya- rázattyát kezdjem, figyelinetesekké akarlak benneteket tenni a’ publikánusok, és bűnösök cselekedetére ; kiknek dicséretökre válhat, hogy magok kerestékfel Jésust, és hogy Ötét keressék, üdvÖsséges szándéktól indíttattak. Mert közel- getnek vala Jésushoz, hogy halgatnák ötét. Gondolom tehát hasonlók voltak azokhoz , kiket a’ megtérésnek kívánsága Keresztelő Jánoshoz vezetett, hogy tőle lelkök üdvözlésének tudománnyát megtanulnák, és kérdenék : „Mester ! mit cselekedjünk?” 6.)

Ugyan ezért a’ Farizéusok, és írástudók , noha, tudom, a’törvény parancsolattyával, melly- ben írva vagyon : „ne tégy szövettséget velők •” 7.) „se feleséget ne végy leányi közül fiaidnak3.) mentegették szeretetlen suttogásokat: mentséget még-is nem érdemlettek. Mert Jésus nem a’ bűnöket, hanem a’ bűnösöket pártolta, és ámbár bűnösök voltak, midőn őket béfogadta : de mi6.) Luk. III. 12. — 7,) ii. Mos. XXIII. 52, —

6.) ü. ott XXXIV. 16.