Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
131 Jésus ebben sem egyezett velők, mert semmi ezégéres bűnöst, ki nála megtérését kereste, magától el nem idegeníteti, sót édesdeden bánt velők, bogy bennök a’ megtérést tökélle- tesittse. így bánt ama bűnös aszszonyállattal, ki a’ Farizéus házában drága kenettel megkente Ötét, kinek mivel sokat szeretett, megbocsáj- tattak sok bűnei. így bánt ama házasságtörésben tapasztaltatok feleséggel, kit a’halál ítélete alól könyörülve megmentett. Nem csuda tehát, hogy Jésushoz akkor-is, midőn tanittásának harmadik, és életének utolsó esztendeje már vége felé járna, közelgetné- nek a’ Publikánusok, és bűnösök; a’ miért a’ Farizéusok, és írástudók morgolódnak vala ; noha ezzel csak saját gonoszságokat nyilatkoztat- tákki : „mivel a’ ki elfordúltt szívű, nem talál jót;” 5.) az az: mivel a’ ki gonosz, másokról- is gonoszát Ítél. Jésus magát ellenök három nevezetes példabeszéddel védelmezte. Egyik az eltévelyedett juhé ; másik az elvesztett garasé ; harmadik a’ tékozló fiúé. A’ mai Szent Evangélium csak a’ két elsőt, foglallya magában , mellyekben Jésus eleven képét szakaszttya, az Isten könyörülő szeretetének, mellyel az eltévelyedett bűnösöket keresi; es az Örömnek, mellyel a’ megté- roknek üdvösségén örvendez. Magyarázom 5.) Példab. XVII. 20. 9 *
