Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

83

reánk-is kisdedségünkben az Isten szeme vigyázott, és sok veszedelmektől, mellyeket mi nem tudhattunk, és szüléink vagy nem láthattak, vagy el nem háríthattak, megmentette életünket ; nem azért: hogy általa kárhozatunkat mun- kállyuk, hanem inkább hogy üdvözülésünket keressük. Ezért-is hálával, nagy hálával tartozunk néki. De jaj ! mi az Ö ajándékával az ö megbántására viszsza éltünk, és a’ mint a’ Prófétánál panaszolkodik: „szolgáltattuk Ötét a’ mi bűneinkért.” 3.) Ifjúságunkat, a’helyett, hogy az élet zsengéjét néki áldoztuk volna, kárhoztató mulatságokban töltöttükel; és akkor szedtük magunkat tele vétkes hajlandóságokkal. Emberkorunkat, a’ helyett, hogy tel- lyes erőnkből, és minden tehettséginkből ötét szerettük volna, azoknak megszerzésére költöttük , a’ miket szerettünk: a’ földi, emésztés alá vestetett javaknak, nem pedig a’ mennyei, rot- liadatlan kincseknek meggyüjtésére. Mi marad így hátra az Isten szolgállattyára ? Az élet al- lya, aJ megfogyatkozott erőknek, tehetségeknek hitvánnyá. Azért leszsz a’ mi szolgálla- tunk, mint Káin áldozattya, mellyre az Úr nem tekéntett.

De még vagyon üdő : hogy ifjak aJ gonosz- szat meggyőzzétek; a’ kik megélemedtetek az oda fenn valókat keressétek; öregek a’ búzgóG *

5.) Isai. XLV. 24.