Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

*/v>v

84

ságat megkettőztetvén a’ futást vége felé újjit- tsátok, és az Istennek a’ megtartott életért jóságos tettekkel hálát adjatok. Következik az Evangéliumi torténetnek-is, oktatásomnak-is második része.

II. „Felkelvén Jósef vévé a’ gyermeket, és az annyát, és jőve Isráel földére ” Ha Szent Jósef dicséretére az írás ennél többet sehol se mondott volna bár; elég volna : hogy hűségét csudállyuk-is, kövessiik-is. Mert ha Abrahá- mat az írás dicséri, hogy az ötét hivó Ur szavának engedelmeskedett: tehát én Jósefet az engedelmességben tökélletessebbnek tartom. Mi okért? megmondom. Ábrahámnak hogy hajlandóbb légyen Ígéretek tetettek: Jósefnek elég volt a’ parancsolat.

Lehetetlen, hogy benne az Istennek kedve ne töltt volna! Mert nem maga szándékán, hanem az Isten akarattyán járt; nem tulajdon eszét, hanem az Isten intését követte; nem azt a’ mi néki magának, hanem a’ mi Istennek tettszett , cselekedte. Hibáznak ez ellen sokan : kik nem úgy akarnak szolgálni az Istennek, a’mint ö nékik a’ szolgállatot elejbök szabta; hanem a’ minő szolgállatot ok magok választottak. Hibáznak : mert miképpen a’ gazda a’ cselédek kozott a’ munkát; úgy az Isten az emberek között a’ sorsot, az állapotot feloszttya. A’ cse-