Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

46

lia Ő minket, minekutánna a’ haragnak, és az Örök halálnak fiaivá lettünk, meg nem váltott volna? Szeretettel tartozunk néki úgy mint a’ ki minket előbb szeretett, még pedig a' halálig, és a’keresztnek haláláig. Ha Ö kevésbe vette a’ mi üdvösségünkért elhagyni diicsősségét, halandó testbe öltözni hogy megváltásunkat véghez vigye; mi sokba vegyük-e Ötét az ö káromlói és ellenségi előtt mint tanitványihoz illik, nyilván, és bátran megvallani ? Ha Ő semminek állította gyalázatot, ostort, sebeket, halált szenvedni, mi érettünk: mi szégyenei]ük Ötét e7 világ előtt, csak azért, mivel a’ világ ötét nem szereti, híven, úgymint a’ kik az Ö nevére keresztelkedtiink , szóval, és cselekedettel megvallani ? Nyílnának csak meg szemeink elett az egek, mint Sz. Jánosnak a’ titkos Jelenésben megnyillottak, hogy látnánk ülni ötét az Atya jobbján, és az Angyalokat hallanánk vetélkedve énekelni: „méltó a’ Bárány, a’ ki megöleltetett, hogy erőt, és Istenséget, és bölcsességet, és erősséget, tiszteletet, és dücsos- séget, és áldást végyen;” 21.) akkor bizonnyá- ra, hogy valaha Ötét megvallani szégyenlettiik * szégyenlenénk. Nem szégyenlették ezt az Apostolok : sót örültek, és örvendeztek, hogy Jé- sus nevéért szégyent, és gyalázatot szenvedni méltók lettek. Nem szégy enlették a’ Mártírok:

21.) Ján. Jelen. V. 12.