Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

■W/V»

kl

sőt érette kínokat, halált szenvedni nyereségüknek tartották.

Tölünk ezek nem kívántatnak. De kívántatik : hogy mint Jésus tanítvány!, Jésus tanít- tásit ez élet minden viszontagságival öszve fűzzük. Akarom mondani, hogy mindenben — a’ jóban mellyel veszünk, szintúgy, mint a’ gonoszban , mellyet szenvedünk — áldjuk az Urat, a’ ki mindeneket cselekszik. A’ jóért néki hálát mondván : nem pedig azokat, a’ mint szoktuk , megbántására, a’ vétkek táplállattyára fordítván. A’ gonoszokat törödelmessen fogadván, mint a’ kik többet érdemlettünk; és bizodal- munkat az Isten gondviselésébe helyheztetvén. Mert így tanított Kristus; ’s így teszünk ebben róla, és tanittásáról bizonyságát.

Nem kiilömben bizonj^ságat, ’s vallást té- szünk róla : midőn kárhozni, tévelyegni láttyuk a’ tudatlanokat, és Őket hogy el ne veszszenek, az Ö üdvözitto tanittásával megesmérkedtettyiik. Hányán vágynak illyen szerencsétlenek ; kik ha értenék a’ mint mi érttyük; tudnák a’ mint mi tudjuk, a’ mit az ö üdvösségökre tanított Jésus , talán régen szőr zsákban, és hamuban tö- redelmességet tartottak volna! Ezek előtt hirdessük Kristust, ezekből gyüjtsünk néki mint Sz. János népet, és ha egyébbaránt bűnösök lennénk-is biztassuk magunkat az Isten irgalmával , kegyelmével: „mert tudni kell : hogy a ki megtéritti a’ bűnöst az ö tévelygő úttyú-