Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

•x/v/v

42

■X/X/X

nál-is még sem mondhatnék mást, ha szenteskedésedben, jámborságodban felfuvalkodnál: Mert egy részt ez sem a’ tied; mivel „nem hogy elegendők volnánk mi magunktól valamit gondolni, úgy mint mi magunktól; hanem a’mi elégséges voltunk az Istentől vagyon,” 15.) a’ ki azt-is hogy akarjunk, azt-is hogy a’ mit akartunk véghez vigyük, ő munkállya bennünk ma- laszttya által. Más részről akár minő jámbor légyen valaki, nem tudja, ha szeretetve vagy gyülölségre méltó-e Isten előtt. Ezért Jésus mindnyájunkat int az Ö tanítványiban ekép- pen szóllván: „mikor mindeneket megcselekesz- tek, mellyek parancsolva vannak néktek, azt mondjátok : „haszontalan szolgák vagyunk , a’ mit meg kellett cselekednünk megcseleked- tük.” lö)Mivel tehát minden az Istené, mindenekért az Istennek kell adni a’ dicséretet; mel- lyet mivel a’ kevély tőle magának tulajdonít ; gyűlöletessé leszsz az Isten előtt.

De nem külömben gyűlöletes az emberek elott-is. Mert, mivel magát bölcsnek tartya: egyebeket megvet mint eszteleneket; mivel magát gazdagnak tartya: senkin, mintha másra soha sem szorulna, nem könyörül; mivel hatalma , tekéntete vagyon : azt, nem az ártatlanok védelmére, hanem mások megalázására for15.) II. Kor. III. 5. — 16.) Luk. XVII. 10.