Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

XXV

43

dittya; mivel csak maga tetteit szereti; egyebek érdemeit kissebbitti ; mivel csak mások tö- kélletlenségire vágynak nyitva szemei, még az Isten elott-is dicsekszik, hálákat adván, mint a’ Farizeus: „hogy nem vagyok mint más emberek” mint ez, vagy amaz Publikánus. Mi csuda tehát, hogy minden ember jó tulajdonságinak ellensége lévén, minden emberek gyü- lolségébe esik ?

Ugyan azért tanúllyunk Sz. János példájából alázatosságot, nem csak azért: hogy valamint a’ kevélység gyűlöletessé, úgy ez kedvessé tészen bennünket Isten és emberek előtt; hanem azért-is; mivel maga a’ mi Urunk, és Udvözitto Mesterünk-is alázatos volt, és minket hogy ezt tőle eltanúllyuk, leginkább sürgetett mondván : „tanúllyatok tőlem ; mert szelíd vagyok, és alázatos szívű/’ 17.) II.

II. Hogy Jésus magát a’ pusztában kiáltó szavának lenni mondotta, értették, a’ mit ez által mondani akart, a’ Zsidók. ,,D<? a kik küldettek vala, a Farizeusok közül valónak Nem szándékom , kik voltak légyen a’ Farizeusok, megmagyarázni. Csak azt mondom: hogy ők indulatossan ragaszkodtak a’ régi hagyományokhoz, és minden újjittásoknak ellenségi vol17.) Máté XI. J9*