Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

30

•V'V/X*

‘ III. Elmen vén az üzenettel a’ tanítványok, „kezde Jesus mondani a seregeknek Jánosról!’ Kém szóllott a’ tanítványok előtt, hog}^ hízelkedni ne láttassák ; ne láttassák ; mint ha akarná : hogy azok a’ dicséretet, mellyet Jánosról tett, néki hírül vigyék. És mintha látta volna szívok gondolattyát: hogy vágynak talán né- mellyek, kik János állhatatosságán , az Ö kér- dezosködésénél fogva, kételkednek; másolt, kik ugyan ezért a’ bizonyságát, mellyet Jésusról tön, hiteltelennek tarttyák: szollá nékik; részént, hogy János hivataláról Őket megoktassa ; részént hogy eloszlassa kételkedéseket. És mondá; hogy János nem állhatatlan mint a’ nád, melly a’ szellő minden fuvahnira inga- doz. Mert a’ mit a’ pusztában hirdetett felőle nékik , azt tarttya most a’ fogságban-is. Sorsa változása nem okozott hitében , meggyőződésében változást. A’ mint intette, feddette. a’ pusztában az alacsony nembélieket, úgy azok- nak-is, kiknek kezében a’ hatalom, megmondotta a’ mi nem szabad. Mert a’ kit látni a’ pusztába kimentetek, nem volt a széltől hányattatott nád.

De, mi tagadás benne, veletek együtt ma- gamat-is vádolom, mi, mint a’ széltől hányattatott nád, állhatatlanok vagyunk. Félik né- mellyek közülünk az Istent, még ostoroz, felejtik mihelyest kegyelmez ; szeretik némellyek még áld, zuggolódnak mihelyest látogat; őr-