Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

31

VW

Tendik úttyait még azokon malaszttya édesde- den vezet, rostellik ka magát mint néha a’ Sze- relmetes elröjti, és keresésökre, kiáltásokra nem felel. Nem így, Szerelmesim! nem: „kanéin mint a’ fa, melly a’ vizek folyása mellett plántáltatok, melly megadja az Ő gyümölcsét az Ö üdéjében.” 23.) Mozdíthatatlanok legyünk a’ jóban, mint Szent János, kogy se a’ sanya- rúságok erőt mi rajtunk ne vegyenek, se a’ boldog, bővelkedő napok jámborságunktól el ne tántorittsanak. Mert csak az állhatatossaké az élet mannája; a’ gyozödelmesseké a’ halhatatlanság koronája.

János nem volt mint a’nád, nem volt állhatatlan. De érzékenykedő, kényes, elpuhúltt sem volt. Az élet sanyarúságába, mellyet kezdett, végig megmaradott. E’ részről sem lehetett gondolni Jésus halgatóinak, hogy Ő hitében, Jésusról való Ítéletében, megváltozott. Mert ha igaz : hogy a’ test eltébolittya a" lelket, ha kunságinak engedünk; tehát János sanyargatta testét, hogy lelkének ne Ura, hanem szolgája légyen.

De bár úgy volna most-is Szerelmesim! a5 mint Jésus mondja: „a kik lágy ruhába öltöznek, a’ Királyok házaiban vágynak” Nem. Most a’ szegények magzati, a’ bérből élő szol- gák-is gyolcs, selyem, lágy ruhákba öltöznek.

25.) Zsolt. I. 5.