Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a
5 /j. 7 tette. Tudom, mintha szíved fenekén leselkedtem volna, tudom: irigységet, haragot, bőszéit forraltál szívedben, megvetetted a’ tőröket, meliyekkel felebarátod ártatlanságát kelep- czébe ejtsed, midőn megszóllamlott a’ lélek harang , és benned az irigység szeretetté, a’ harag széliőséggé , a’ bőszéi engedelemmé változott. Számláldmeg, ha megszámlálhatod, a’vétkek sokaságát, mellyeket elfojtott, a’ jóságos indulatokat, mellyeket gerjesztett, csak maga a’ lélek harang! De ismét hangzik az érez harang. Egy világból kimúlltnak elfásiíltt tetemi takarittatnak a’ föld alá. Még a’ temetkező sírig vitetik szól- lanak minden harangok, és hangzásokkal hány elmében iidvösséges gondolatokat éllesztenek, hány szívben torödelmes indulatokat gerjésztének, hány ezer múlandó élet kárhozatos ke- csegtetési után bódédtt lelket a’ halandóságra emlékeztetnek, és jámbor megtérésre serkentenek! Eszünkbe juttattyuk kedves halottainkat, kik gyarlóságoknak szennyeit talán a’ Purgatorium fájdalmi kozott tisztogattyák: és ekkor mi a’ szeretetnek könyörgésivei rimánkodunk érettük a’ kegyelem attyának irgalomért! Hát mikor véletlen veszedelem éri a’ varast , veszedelem, mellyet egyes erő el nem háríthat, hanem csak egy közönséges segedelem, mindnyájunknak Öszvevetett munkássága! Ek- kor-is az érez harangoknak kell megkondújuiok ? /
