Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

és szakadozott — mintegy zokogó — kongások- kai minden lelket a’ felebaráti szeretetnek gyakorlására ébreszteniük. Vagy ha fekete felhők, jéggel, záporral, tűzzel nehezkes fekete felhők fenyegetik határunkat, midőn menttségünkr© az emberi segedelem semmit nem tehet: nem v ezen érez harangok szóllittanak-e mindnyájunkat, hogy közönséges törödelmességünket, közönséges könyörgésünket, mintegy közönséges követ- tségbe küldjük az Istenhez, kinek szeme hu- nyorittásától várják a’ felhők 5 ha áldást har- matozzanak-e veteményinkre, vagy a’ helyett szomorú pusztittással büntessenek ?

Mivel tehát bennünk a’ harangok illyen jámbor, istenes, szent gerjedelmeket költenek , nemde hogy üdvosséges szolgállatot tesznek templomink tornyain?

Nem-is máshonnét, hanem csak templomink tornyairól tehetnek illyen üdvosséges szolgállatot. Mert csak innét szóllanak hozzánk Isten nevében; csak innét szóllván utasittyák elménket az egekre ; csak innét szóllván serkentik bennünk a’ B.eligiónak — Isteni félelemnek, a’ keresztényi jámborságnak üdvözittö érzéseit. Ugyan ezért, mivel szent az ö szolgállattyok, méltók, hogy megszenteltessenek.

> — II. Baronius Cardinalis azt tarttya: hogy János, ezen név alatt a’ tizenharmadik, Római

348 ^