Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

325-%/W

lotta ajakiról a’ bölcsességet, mellyen mindenek álmélkodnak ATala : kéltség kívül akkor-is ollvan szempillantása a olt, mellyben halandóságán föl lül ragadtatAra mintegy mennyekben lenni érzette magát, és benne az anyai szív a’leg- édessebb érzésekkel ömledezett.

Jésus Kristus igéje ezen áldásban még most sem fogyatkozottmeg; mert még most-is termékeny annya azon szempillantásoknak, melIvekben mennyei örömöket élünk. Szóllyanak azok , kiket a’ lelket marczangoló kételkedések szorongatnak : hol kereshetik ama világosságát, melly a’ tévelj^go ösvényekre igazságát sugárzik, hogy őket az élet czéljához elvezesse? Szóllyanak azok, kiket a’ szomorúságok, és enyhithe- tetlen bánatok emésztenek? hol találhatnak vigasztalást, mélly szívókét minden A7esztességÖ- kön megnyugtassa, és a’ reménységek legszeb- bikével megvigasztallya ? szóllyanak azok , kiket a’ bűnnek súllyá szorongat, és a’ lélek es- naéret fullánkjai háborgatnak: hol pihenhetik- ki magokat, hol juthatnak eltékozlott csendes- ségökhez ?

Ah! Jésusnak szent igéje! te nyúglaíod- meg az elmét, hogy a' vélekedések forgandó szelei ne lengessék ; te mint egy balsam a’ szívnek vúrengezÖ sebeit béhegeszted ; te könnyeb- bittedmeg azokat, kik munkállódnak, és ter- heltetAre Aagynak ; te békélteledmeg a’ szívet Önnön magával; le osztod a’ szempillantásokat,