Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a
32Ö ^ mellyek bennünket mennyekig emelnek , és sorsunk fölött boldogittanak ! Öli ! ha ezt az igét szívessebben örvendenénk, ha javallattyát gondolatink leikévé, szívünk baráttyává, életünk tanácsává tennénk: mennyi bánatok megenyhülnének , mennyi köny- hullatások elapadnának, mennyi panaszok megszűnnének ! — miképpen megszaporodnának a’ szempillantások, mellyek elfelejtetvén a’ keserűségeket, még szarándokságunk völgyében éreztetnék velünk, hogy reánk felségessebb örömök várnak,- mint ezek legyenek, mellyekhel Isten bujdosó életünk viszontagságit fűszerezi! De! mondjam-e? hogy sokan közülünk Jesus igéjét gjűílölik, és helyette igéket szeretnek , meltyek az örök igazságokkal ellenkeznek; igéket, mellyekkel magokat valamint régen, iky a’ mi boldogtalan üdeinkben-is, csak a’ gonoszok biztattyák mondván: „hamuvá lészen a' mi testünk, és a’ lélek elszélled , mint a’gyenge levegő, és elmúlik életünk, mint a’ felhő nyomdoka, és eloszol mind a’ kod, melly el- üzettetett a’ nap sugaritól.” 3.) Nem csuda tehát, hogy kevesen találtatnak, kik a’ mennyei Örömök szempillantásiról saját tapasztalásokból beszéllhetnének ; mert megszaporodtak, kik előtt ez illyen örömök kelletlennek ; inkább állittyák: „hogy az élet nyereségre rendeltetett, és akár 5.) Bölcs. II. 5.
