Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

'wv 504

meg nem fogliattya azokat, a’ mik az Isten leikéé 2-) eme mennyei áldomások édességes ízét olly kévéssé érezheti, melly kévéssé gyönyörködtetheti magát a’ világtalan ama szépségeken , mellyeket a1 kiilombféle szineknek kedves elegyedési a’ szemnek hímzenek.

Vajha mí-is a’ szent magányosságát szívesebben Örvendenénk, és ha a’ világtól külön nem vállhatunk, legalább gyakrabban szívünkbe szállanánk, hogy ott ama szebb, jobb, boldogabb érzések fakadásit ápolgassuk, mellyek nem csak Isten kedvesivé tesznek bennünket; hanem amaz orömöket-is gyümölcsözik, mellvek miatt a' jámborok szükségeikről, sót mindennapi eledelokröl-is örömest megfeletkeztek ! — Ekkor több ollyan szempillantásokat érnénk, mellyekben magunkat a’ tiszta lelkek Országában a’ tiszta örömök között lenni érzenénk.

De mi futunk a’ magányosság elöl, és a’ világ lármája közé elegyedve tele szedjük szívünket gondokkal, mellyek meg nem engedik, hogy bennünk a’ szentebb gerjedelmek erőre kaphassanak, és lelkünket érzésekkel boldogítsák , mellyekkel Nagy Aszszonyunk lelkét többszörös boldogították.

Midőn a’ boldogságos Anya a’ tizenkét esztendős Jésust harmad napi szorongatások, és fáradság után a’Templomban feltalálta, és hal2.) I. Kor. II. 19.