Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

322

az ember szívébe fel nem mentek,'* 1.) a’ mit ö néki az Ur öröktől fogva elkészített: azon- képpen ama belső gerjedelminek-is, mellyeket szóval éréntettem, csak tökélletlen árnyékát sza- kaszthatni; mind azért, bogy Ő azokat alázatossága titka alatt tartotta: mind azért, bogy azokról csak maga az érzés, a belső tapasztalás beszéllhetne : mert nékik a’ látható dolgok között még csak hasonlatosságok sem talált a tik.

"V agynak még-is életének czikkelyei, mel- lyek ezen Szempillantásokra mutatnak. Ezeket akarom figyelmetességtek elejbe terjeszteni; mert ezekből fogjátok megérteni mind azt, hogy: f agynak ez életben szempillantások, mel- lyekben az ember magát mintegy mennyben lenni érzi; és ez lészen az első/ mind azt:

mire kell használnunk ezen szempillantásokat? és ez lészen a’ második Rész.

Mindenható Úr Isten, ki ajándékidat tett- szésed szerént osztogatod, teremtts mindnyájunkban tiszta szívet, hogy ezen a’ földön sok illyen szempillantásokra, ez élet után magára a’ mennyei boldogságra méltók legyünk! Fi- gyelmezzetek.

I. Midőn Mária a’ hajnalt megelőzve, a* szent elmélkedésnek szárnyain az egekig emell.) I. Kor. II. Q.