Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

X/V'V

sink dijját ; nem hogy jámborságunkért ezen enj'észendö javakkal , kurta gyönyörűségekkel fog megfizetni: hanem inkább, hogy a’ mi jutalmunk e’ halandóság után következik, és addig tart, aJ meddig az örökké valóság.

Azért ha Kristus Hitét a’ késértetek min- dennémü ostromlásában felébresztenétek szívetekben, ennek erejére, szíveteknek minden há- borgási lecsendesednének. Lecsendesednének a.’ gonoszra untató kívánságok, ha felköltvén bennetek Kristust a’ kívánságok sugallni helyett az Ö tanáttsát, a’ testnek, és vérnek ingerlési helyett az Ö szavát, intésit, biztatását halgatná- tok ; és a’ tanítványokkal mondanátok : Uram ! szabadittsmeg minket mert elveszünk.

De ha a’ tanítványokat megdorgálta Kristus mondván : mit féltek kicsiny hitüek? nem láttátok-e a’ csudákat, mellyek engem a természet Urának lenni bizonyittanak ? nem hallottátok-e az igéket, mellyek minden félelmet eloszlathatnak? vallyon mit mondana mi rólunk; kiknek az Isteni gondviselésnek csudái hirdet- tetnek; de mintha más Isten volna a’ ki a’ derült napokat, más meg a’ ki a’ zivatarokat tá- maszttya, minden mostoha eset félelmet, és csüggedést okoz ; kiknek a’ nyomorúságokban vigasztaló igék, igazságok hirdettetnek : de mintha azokról soha semmit sem hallottunk volna a’ háborúságok üdéjén elveszttyük minden bi- zodalmunkat 5 mintha az Isten-is ollyan tehetet14Ö