Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

Ik?

len volna segedelmünkre, a’ miilyen gyarlóknak mi magunkat lenni megesmérjük; kiknek a’ Hit paizsúl adatik, kogy azzal lelkünket a’ kísértetekben oltalmazzuk : de mi a’ lelki hartz- ban a’ lelki tusakodásnak fegyverét, melly a’ Hit, nem használlyuk. Ezért hitünk kicsinj- nek, jámborságunk fogyatkozottnak találtatik; és félünk, nem mivel nagy a’ veszedelem, hanem mivel bennünk kicsiny a’ Hit.

II. Jésus parancsola a szeleknek, és nagy csendesség lön. Móses-is parancsolt a’ tengernek, és szároz lábbal által vitte rajta Isráel népét. De ő úgy parancsolt mint szolga; Isten nevében, az Istentől vett csuda tévő veszszö erejével: Kristus pedig úgy mint Ura a’teremtésnek. Mert miképpen az Istenről olvassuk: „monda és szélvész Ion: és felemelkedének a* tenger habjai” 10.) azonképpen Ö róla-is mondatik, hogy parancsola a3 szeleknek, és nagy csendesség Ion.

Ha az Ő igéje a’szelet megállította, a’tengert lecsendesítette, nincs kéttség benne, hogy szívünk csendességének megszerzésére-is foganatos. Mert szívünket leginkább mi háborgat- tya? A’ vétek, és a’ szenvedések.

10.) Zsolt. CVI, 25.

10

*