Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

138

síknak jöszte, és eljö, úgy Jésus viszsza szól- líthattya az elveszett egésséget. 28.)

Halván ezeket Jésus csudálkozék. Nem mintha a’ csuda tévő Jésus előtt, ki a’ szíveknek titkos gondolatit-is látta, ezek csodálkozásra méltók lettek volna: hanem csudálkozék, hogy egyebeket a’ Százados hitére figyelmetes- sekké légyen, és követőinek foganatossabban mondhassa: bizony mondom nektek: nem találtam ennyi hitet Isráelben. Azért ezt meg-is jutalmazta: az egésséget a’szolgának megadván, a’ hitet a’ Századosban csudával megerősítvén. Hanem a’ Zsidókat szomorú jövendővel fenyegette. Hogy t. i, noha ok az Isten Országának fiai, noha Ők a’ hivatalossak, övék az ígéret, és a’ bémenetelnek elsőbbsége : de hí tétlenségük miatt kivettetnek a’ külső setétségre, a’ lélek vakságára, melly nem csak a’ lelket, de a’ testet-is ama kárhozatra vezeti, a’ hol sírás lészen , és fogak csikorgatása.

Üh í bár ne lehetne e1 mostan élő nemzetiséget a’ hitetlenségről vádolni, és & hitetlenségnek büntetésétől félteni! De mi tagadás benne ? nálunk a’ hit csak betű, nem elevenit- to lélek ; csak tudomány, nem Isten ereje j csak külső Vallás, nem belső meggyőződés : ezért bővelkedünk ugyan tanúlttakkal, de szentek nélkül szűkölködünk; hallunk ugyan tudós vetél2ö.) Chrysol. Serin. XV.