Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

138 síknak jöszte, és eljö, úgy Jésus viszsza szól- líthattya az elveszett egésséget. 28.) Halván ezeket Jésus csudálkozék. Nem mintha a’ csuda tévő Jésus előtt, ki a’ szívek­nek titkos gondolatit-is látta, ezek csodálkozás­ra méltók lettek volna: hanem csudálkozék, hogy egyebeket a’ Százados hitére figyelmetes- sekké légyen, és követőinek foganatossabban mondhassa: bizony mondom nektek: nem talál­tam ennyi hitet Isráelben. Azért ezt meg-is jutalmazta: az egésséget a’szolgának megadván, a’ hitet a’ Századosban csudával megerősítvén. Hanem a’ Zsidókat szomorú jövendővel fenye­gette. Hogy t. i, noha ok az Isten Országának fiai, noha Ők a’ hivatalossak, övék az ígéret, és a’ bémenetelnek elsőbbsége : de hí tétlensé­gük miatt kivettetnek a’ külső setétségre, a’ lé­lek vakságára, melly nem csak a’ lelket, de a’ testet-is ama kárhozatra vezeti, a’ hol sírás lé­szen , és fogak csikorgatása. Üh í bár ne lehetne e1 mostan élő nem­zetiséget a’ hitetlenségről vádolni, és & hitet­lenségnek büntetésétől félteni! De mi tagadás benne ? nálunk a’ hit csak betű, nem elevenit- to lélek ; csak tudomány, nem Isten ereje j csak külső Vallás, nem belső meggyőződés : ezért bővelkedünk ugyan tanúlttakkal, de szentek nél­kül szűkölködünk; hallunk ugyan tudós vetél­2ö.) Chrysol. Serin. XV.

Next

/
Thumbnails
Contents