Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a
lőQ ^ kedéseket, de nem mennyekig elragadó nagy példákat; számlálunk ugj'an sok Keresztényeket, de közöttük kevés feddhetetleneket. Ha Szent Pál maga üdéjében , hogy a’ Keresztények között sok gyarlók találkoztak, a’Kristus Szent Testének, és Térének méltatlan vételét okozta; most, hogy közöttünk a’ szeretet meghűlt, a’ jóságos tettek megritkullak, a’ búzgóság elían- kadott; hogy a’ bűnnel együtt megszaporodtak közöttünk azok, kik „jókban mulattyák magokat , és egy szempillantásban alá szállanak a poklokra 2Q.) alig tulajdoníthattyuk másnak, mint a’ Ilit megfogyatkozásának. Ez ama gyökeres nyavalya mellyben mint a’ Százados szolgája inaszakadva, az az: minden jóra elerőtle- nedve ; és gonoszul, az az : minden roszra hajladozva gyötrődünk. Ezért az Anyaszentegjr- ház, mellynek hite vagyon mint a’ Századosnak , kéri az Istent könyörgésével mondván : „Örök, mindenható Úr Isten! tekéntts könyörülve ci mi gyarlóságunkra : és a’ mi oltalmunkra a te felséges oltódnak jobb kezét fölélik terjeszteni méltóztassál!” Amen. 29.) Job, XXI. io.
