Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

6 barátit mondván: Uram ne törődjél; mert nem vagyok méltó, Hogy hajlékomba jöjj. A’ mit tehát Lukács kornyül állásossan, és hosz- szabban beszéli, azt Máté summássan mondja, és a’ mit követtyei által beszéllett, mintha maga beszéltette volna, a’ mi feleletet követtyei vettek, mintha maga vette volna a’ Százados úgy adja elő. 10.)

Ki lehetett egyébbaránt ezen Százados, nem tudjuk: de cselekedetéből annjú bizonyos ; hogy Ö-is ama pogányok közül való volt, kikről írja Szent Pál: „törvénnyök nem lévén természet szerént azokat cselekszik, a’ mellyek a’ törvényé.” 20.) Nem tudta a’ mi az Ur nevében írva vagyon : „ha hív szolgád vagyon, légyen néked mint a’ lelked ; mint atyádfiával, úgy bánnyál vele: 21.) még-is példássabb szorgalmatos- sággal viselte gondját szolgájának, mint azok, kik nem csak ezt, hanem ezeknél többeket-is tudnak. Mert Jésushoz méné leérvén ötét, és mondván: Uram! a szolgám házomban fekszik inaszakadva, és gonosziíl gyötrődik.

Vágynak a’ Keresztény Urak, és Gazdák között, kik szolgáikra, vagy cselédjeikre nézve sokkal pogányobbak e’ Századosnál. Mert vágynak, kik terhekkel megterhelvén Őket, ben- nök az egésséget megronttyák, és minekutánv~v 134

19.) S. Aug. de Consensu Evang. I. 20. — 20.) Rom. II. 14. — 21.) Sirák XXXIII. öl.