Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a
'VW J07 'V’v/%» Es talán mi nem vágjunk üljenek? Ha nem tehát miért, hogj előbb magunk erőlködünk, és szükségeinkben talán még a’ vétket-is segedelmünkre hívjuk 5 miért hogj előbb embertől emberhez foljamodunk, és csak akkor, midőn már mindenekből kifogjtunk jut eszünkbe : hogy bizodalmunkkal az Istent megkeressük? Azért reánk illik, a’ mit ugjan az említett Apostol mond: „ne állittsa az az ember, hogj valamit végjen az Úrtól.” Q.) Mert mint Kristust a’ poklos hittel, az az bizodalommal kell Őtet kérni. És bár csak több lieánjossága ne volna könjörgésinknek : de ha jól észbe veszszük : mi a’ helyett, hogj magunkat az Úr akaratijára hagjnánk, inkább ötét akaratunk szolgállat- tjára hajtanánk., Mert nem úgj kérjük mint a’ poklos ha akarod: hanem hogy akarattja ellen-is, a* mi igazi javunk, üdvösségünk ká- rával-is kívánságunkat, azt, a’miért esdeklünk, telly esi ttse mintegy ostromollyuk. Ha magunkat könyörgésinkkel együtt az Ő szent akaratijára hagjnánk mint a’ poklos , könyörgésink Isten előtt tettszetossebbek, és reánk nézve fo- ganatossabbak lennének; sőt mindég meghal- gattatnának: mert vagy megadná Isten a’ mit kérünk : és akkor meghalgattatnék bennünk a’ kívánság; vagy azt a’ mit kérünk megtagadná: és akkor-is meghalgattatnánk az Ő szeretete, és 9 9.) U. ott. 7.
