Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a
»VW 128 véghetetlen bölcsessége szerént jobb , és üdvös- ségessebb áldomásokat vévén tőle, mint azok leltek volna, mellyeket megtagadott. A’ pokíos meglialgatlatott. Mert kinyújtván Jesus kezét iüeté ötét mondván: akarom: tiszt Lilly meg. kés mindjárt megtisztula az Ö poklossága. Eszembe jut itt Eliséus, és eszembe jutnak az Apostolok. Eliséus a’ poklos Amánt meg nem illette kezével, hanem néki, hogy Jordánban megförodnék, megparancsolta. Meg nem illette Amánt, mert ö mint szolgája a’ törvénynek engedelmességgel tartozott a’ parancsolatnak; hogy ő-is tisztátalannak ne találtas- sék. Jésus megillette a’ poklost; és ezzel meg- xnulatta : hogy Ö nem szolgája, hanem Ura a’ törvénynek. Mert Ö megilletvén a’ poklost magát meg nem fertoztette : hanem szent kezének illetésére maga a1 poklos tisztává lett. Az Apostolok pedig a’ csudákat vajmi másképp csele- kedték! Mert mikor a’ férjfiút, ki sánta vala az annya méhétöl fogva, a’ Názárethbéli Jésus- nak nevében, meggyógyították: „mit csudál- koztok, monda Péter a’ népnek, mintha a? mi erőnkkel, vagy hatalmunkkal cselekedtük volna , hogy ez járjon?” 10.) Jésus pedig a’poklost maga erejével, és hatalmával megtisztította. Akaróin, úgymond, tisztúllymeg; és mindjárt megtisztula az Ö poklossága. Ezzel ö mind azt io.) Apóst. Csel. III. 12.
