Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

12Ö

I. Mikor lejött volna Jesus a’ hegyről, követi Ötét sok sereg: és íme egy poklos jővén imádéi ötét, térd hajtva , a’ mint Szent Márk, 5.) Vagy inkább mint Szent Lukács 6.) írja ; arczá- jára esvén kére Ötét mondván : Uram! ha akarod megtisztíthattsz engem. így mutattameg a’ Hitet, mellyet Jésusbá helyheztetett. Nem mondotta : ha kéred az Istent, hanem ha akarod. Mivel a’ malaszt meg világosi tóttá Ötét belÖlrol, megesmérte hogy Jésus valamint egy akaratú, úgy egy hatalmú az Istennel. Ezért mondja ha akarod : mert az Istennél az akarat cselekedet; a’ ki akarta és lettek, mondotta, és teremtettek mindenek a’ mik vágynak. E’ fölött könyörgése minő példás! mert nem kér semmit hatalmától, a’ mit meg nem nyerhetne akarat- tyától. Az Ur akarattvának jó voltáról pedig nem kételkedik: hanem tekéntvén saját méltatlanságát akarattyán kiviil mást kérni nem bátorkodik. 7.)

Ebképpen kell nékiink-is kérnünk, midőn kérésünkkel az Istenhez folyamodunk. Hittel, bizodalommal, a’ mint bennünket Szent Jakab tanít mondván: „Hittel kérje (ember az Istent) semmit nem kételkedvén: mert a’ ki kételkedik, hasonló a’ tenger habjához, mellv a’széltől megindittatik, és ide ’s tova hányatta tik” 8.)

5.) Márk. I. 40. — 6.) Luk. V. 12. — 7.) Ambros. L. V. Comm. in Luc. — 8.) Jak. I. ö.