Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

5

tolok szívünk szeretetét tartóztassa. Miképpen az Apostol-is int mindnyájunkat mondván : „a* kik élnek e’ világgal, minth a nem élnének: mert elmúlik e’ világnak ábrázattya.” 10.) Hogy pedig a* világ elmúlásának jeleit-is megmondja, ez egyedül az Ö irgalmassága; mivel azoknak szem- léllésébol bennünk a' láthatatlan kínok félelme felgerjedvén, a’megtérésre való eltökéllésiinket szülheti.,,Minden felöl rettent az Isten, mert nem akar találni közöttünk, kiket kárhoztasson.” 11.)

Azért mondja : „ Jelek lesznek a napban, es a holdban, es a csillagokbanJelek a* napban: mert a’ nap megsetétül; jelek a’holdban : mert a’ hold nem adja az Ö fénnyét; jelek a' csillagokban: mert a’ csillagok leesnek az égből. így szóllanak ezen jelekről Szent Máté, és Márk Evangélisták; hasonlóképpen festi azokat Szent János-is; ki a’ néki tett jelenésben látta: „hogy a’ nap fekete Ion, mint a’ szór- zsák; és az egész hold lön, mint a’ vér; és a’ csillagok az égből lehúllának & földre , mint a’ fügefa elhánnya az ö éretlen fügéit, mikor a’ nagy széltől megrázaltatik ; és az ég eltakaro- dék, mint az öszve türettetett könyv.” 12.) "Valamint tehát kezdetben az égnek nagyobb kis- sebb csillagi lettek jelekre, és iidŐkre, és naio.) I. Kor. VII. oi. — ii.) Deus undique ferret, quia non vult invenire quos damnet S, Aug. —» 12.) A’ Titk. Jelen. VI 12.