Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

pokra és esztendőkre, hogy világoskodjanak az ég erősségén, és világosítsák a’ földet: 15.) szintén úgy a’ világ végezetekor jelekké lesznek ; hogy elsetétiilések által jelenttsék az Urnák nagy, és rettenetes napját. „A’ földön pedig a népek szorongatása, a tenger znggéi- say és a haboknak felháborodása miatt ” Az akkor élő népek mindeneket megháborodva látván, mindeneket, mellyek fejünk felett, és lábunk alatt vágynak, ingadozni, és enyészni szemlélvén ; a’ tengernek, melly mintha ki akarna fordulni fenekéből rettenetes zajra fakad , borzasztó zúggását halván, kimagyaráz- hatatlan félelmet, és szorongatást szenvednek. Kiváltképpen a’ gonoszok, kiknek lelki esmére- tök bizonyságát tesz; hogy, mivel a’ teremtett állatokkal a’ teremtő Istennek megbántására visz- sza eltek, maga az egész teremtés boszút áll rajtok, és az Isten kezében egészen az Isten haragjának büntető eszközévé változik. Tapasztalni fogják akkor, noha későn, a’ mellye- ket előre megírtt felölök a’ Bölcs : „Fegyvert fog az Ur buzgósága, és felfogj verkezteti a’teremtett állatot az ellenségeken való boszúállás- ra. Fegyverderék helyett igazságba öltözik, győzhetetlen paizsúl veszi az igazságát, a’ kemény haragot pedig dárdává élesitti, és hadakozik véle a' föld kereksége az esztelenek ellem —

I

%/V^V VW

lő.) I. Mos. I. 14*