Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

•%/w

101

korától annyit, a’mennyit tőle hallottak, nem várhattak. Mi pedig azon álmélkodhatunk : hogy harmintz esztendős koráig elrejtette bölcsessé • gét, és azt egyedül csak a’ mi üdvösségünk munkájára nyilatkoztattaki. Kövessük ötét Szerel- mesim ! és a’tökélletességeket, mellyekkel Isten egyebek fölött bennünket megáldott, rejtsük az alázatosságnak födele alá, és csak akkor mu- tassukki azokat, mikor vagy saját magunknak, vagy felebarátunknak testi lelki haszna, meghív ánnya.

Fs monda az annya néki: Fiam miért cselekedtél így velünk? Annyi fáradság j bánat, kesergés és félelem után melly szelíd, melly kegyes dorgállás! tanúllyatok boldogságos Szűz Máriától keresztény anyák! és ha néha szíiksé- ges-is keménykednetek,- de a’ szelíd, és engedelmes bánás módjáról le ne mondjatok. Mert ha a’ gyermekek természeti hajlandósága az ö szülei eránt megfogyatkozik, ha benne erántok a’ szeretet félelemmé, a’ bizodalom bátortalansággá változik, ha a’ gyermek tettetövé, hazuggá meg átalkodott makacscsá válik, többnyire a’ szülék vétke, kik a’ mértékletlen keménység által Ölet elrontották. Ellenben melly szelíden foly- tattya Mária: „íme, úgy mond , * az atyád, és én bánkódva keresünk téged. És még most-is, kik Jésust elvesztik, csak bánkódva talállyák- fel ötét. Bánkódva fájdalomból a’bűnért, melly

tólök Jésust ellávoztatta : bánkódva szereidből

1 '