Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

I

■x/v-v J 0 O ‘V'VV

Jésusért, kivel minden örömöket elvesztették. Erről a’ Jésust kereső szeretetrol mondja Szent Ágoston Doktor, hogy fajdalom, és bánkódás nélkül nem lehet. „Mert a’ mit szeretünk, ha azt elveszejttyük, mintha vele egy ült szívünk kiszakadt volna, utánna nyögünk, és mint az Énekek szerelmetesse a’ szerelem miatt ellankadunk” De ezt a’ lankadást az üdvösségnek egéssége követi ; mert ez Jésushoz a’ kesergőket viszsza viszi.

A’ kegyes Anyának keménnyen láttatik felelni az Isteni gyermek; mert monda nékik: „ Mi dolog hogy engem kerestek vcda: nem tudjátok vcila-e hogy azokban, mellyek az én atyámé, kell nékem lennem ? ” Kristusban két természet vagyon egy személlyben egyesülve. Isteni, melíy az atyától született öröktől fogva, és emberi, melly Mária méhében fogantatott, és tőle az elrendeltt iidoben sziilettetett. Isteni természetére nézve maga vallya „alá szállottam menyből, nem hogy az én akaratomat cselekedjem : hanem annak akarattyát a' ki engem küldött.” 22.) Ezért mondotta, hogy azokban, mellyek az én atyámé, kell nékem lennem. De mondhatta ezt emberi természetére nézve- is, hogy a’ mire későbben tanított bennünket, arra jó korán példát adjon: ,,a’kiattyát, vagy annyát inkább szereti mint engem, nem méltó hozzám.” 23.)

22.) Ján. VI. 5ö. — 25.) Mát. X. 57-