Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

56

utolsó, éppen a* masa szerencsés állapottya által, igen könnyen eshetik, rninekelőtte azt ész- re-is venné.

Elsőbben: A* Kegyesség, és az Tstenhez való háládatosság, igen nagyon nevelik a’ jólléteinek eleven érzésit A’ Háládatosság a’ Léleknek egy kellemetes indulattya. Az az érzés, hogy inasnak jóságából, másoknál előbb be- csűltetünk, örömöt okoz Szívünknek, abban a* költsönös Szeretetnek érzésit felébreszti, és minden, magában is kellemetes, birtokot, mint barátunk’ ajándékát, kétszeresen kellemetessé té- Szi igaz ugyan, megvallom, hogy az Embereknek kedvezések, és hozzánk való kegyességek, néha elég terhesekké-is válhatnak; mert az Emberi erkölcs soha sern tökélletes; és néha az egyik részről, az igen nagyra kiterjedt, várakozások, és a’ más részről, a’ függésnek megalázó érzése, megkissebbitik alattomban a’ jó cselekedetekből következő gyönyörűséget, és a’ baráttságos lekötelezéseket, irigységnek kútfejévé változtatják. De semmi efféle, az Isten iránt való háládatosságnak érzésével-egy be nem ele'» gyedhetik Az Ur Isten a’ maga Kegyelmét, minden Ön’ haszonkeresés nélkül osztogatja, és egy kegyes Ember a’ legszívesebb és minden gyanútól űress háládatossággal tekint-fel Mindenható JóltévŐjéhez, á’ kinek tellyességgel se na-